A festmény a paradicsom álmához hasonlóan bontakozik ki; a szem azonnal vonzódik az élénk, szinte természetellenes színekhez, amelyek ezt a tájat jellemzik. A meleg földszínekben ábrázolt központi út a néző tekintetét a jelenetbe vezeti. A magas pálmafák egy fenséges, vörösesbarna hegy hátterében lengedeznek, melynek formája egyszerre impozáns és derűs. A művész technikája merész ecsetvonásokat foglal magában, texturált felületet hoz létre, amely megragadja a napfény intenzitását és a trópusi lombozat bujaságát. A kompozíció jól kiegyensúlyozott, a sétáló férfi és a kutya alakja nagyságérzetet és emberi jelenlétet ad a táj érintetlen szépségéhez.