A festmény lenyűgöző tájat mutat be, amelyet arany és kék finom árnyalataiban fürösztöttek; a színek észrevétlenül keverednek, éterikus légkört teremtve, amely a nyugalom és az önreflexió érzéseit hívja elő. A képen az előtérben sima kövekkel tűzdelt táj látszik, amelyek meghívják a szemlélőt, hogy felfedezze, míg magas fenyők állnak, mint őrszemek, homályos ágaik az ég felé nyúlnak. Ez a föld és ég közötti kontraszt mélyíti a kompozíció térérzetét.