Egy derűs velencei látkép tárul elénk, a késő délutáni éteri ragyogásában fürdőzve. A művész mesterien örökíti meg a vízen táncoló fényt, a lagúnát csillogó térré változtatva. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, az ikonikus Campanile és a Dózse-palota horgonyozza a látványt.

A fényhasználat különösen feltűnő, lágy, atmoszférikus hatást keltve. Az ecsetvonások lazák, a jelenetnek közvetlenséget kölcsönöznek, és megragadják a fény múló minőségét a vízen. A színpalettát a lágy kékek, aranyak és krémek uralják, a nyugalom érzetét keltve. Ez a mű valóban elvarázsol, melegséget és nyugalmat idézve. A vízben tükröződések egy másodlagos világot hoznak létre, tükrözve az épületek nagyszerűségét és a hajók nyüzsgését.