A jelenet élénk bőséggel tárul elénk, egy életet és színt sugárzó kert, amelyet egy alacsony fal és a Szajna egy pillantása keretez. Az előtér virágok robbanásával robban: a rózsák mélyvörös és rózsaszínjei, a sárga napraforgók utalásai zöld lombbal keverednek. A művész mesterien használ rövid, csapott ecsetvonásokat, hogy megragadja a fény és az árnyék játékát, mozgás- és atmoszférát teremtve. A szem a vásznon át, az élénk kert mellett a csendes folyóhoz és a távoli, hullámzó dombokhoz vonzódik; lágyabb tónusokban jelennek meg, ami ködös, atmoszférikus perspektívát sugall. Az ég, a szürke és fehér tompa vászna tökéletesen kiegészíti az alatta lévő gazdag színeket, a jelenet nyugalmat és csendes elmélkedést kölcsönöz.