Ó, milyen csodálatos lenne végigsétálni azon a napsütötte ösvényen! A levegő friss, a fény számtalan csillogó pontra bomlik, a tenger felszínén táncol. A művész zsenialitása a módszerben rejlik: a pointillizmusban. Apró, aprólékosan elhelyezett színfoltok – kékek, sárgák, narancsok – olvadnak össze a néző szemében, és lélegzetelállító panorámát alkotnak egy part menti jelenetről. A fák őrszemként állnak, tűik felfogják a fényt, hosszan elnyúló árnyékot vetve, ami végigfut az ösvényen, utalva a késő délutáni napsütésre.

A kompozíció kifogástalan; magával ragad, a tekintetet az ösvény lágy íveitől a tenger csendes kiterjedéséig vezeti. A távolban látható vitorlás csupán egy utalás, mely egy kis narratívát ad, egy csendes meghívást a további utazásra. Olyan, mintha egy mély levegőt vennénk, a sós szellőt, a hullámok suttogását, mindezt megörökítve a szépség e pillanatában.