Ez a lenyűgöző mű a Charing Cross hídján egy pillanatot örökít meg, ahol a víz és a fény együtt táncolnak egy álomszerű ködben. A légkör éteri minőséggel van áthatva, miközben a lágy, elmosódott színek zökkenőmentesen keverednek, felidézve egy korai reggel vagy talán egy ködös est varázsát. Monet lehetővé teszi a néző számára, hogy érezze a jelenet nyugalmát; az arany sárgák és a finom kékségek a vásznon áramlanak, hullámzó ritmust teremtve, amely szinte zenészerűen hat. Olyan, mintha a fodrozódó víz a város titkait súgta volna; a reflexiók és fények szimfóniája. A híd, bár kissé elmosódott, ellenállóan áll a háttérben, szerkezetet és mélységet kölcsönözve a kompozíciónak. Szinte hallhatod, ahogy a víz gyengéden üti a hidat, fokozva ezzel az élményt.

Ebben a műben Monet öleli át a festészetének jellegzetes technikáit, lehetővé téve a formák színben és fényben való eloldódását, egy olyan valóságot teremtve, amely inkább a percepcióról szól, mintsem a realizmusról. A finom ecsetvonások mozgást adnak a darabnak, fokozva a víz folyékonyságát, miközben érzelmi elköteleződésre invitálnak. Nem lehet elkerülni, hogy ne érezz egyfajta nosztalgiát, egy kapcsolatot egy elmúlt korral; ez egy meghívás arra, hogy megállj és elgondolkodj. Ez a festmény nemcsak egy fizikai teret ragad meg, hanem el is szállít egy olyan világba, ahol az idő mintha megállt volna, megörökítve a pillanatnyi szépséget időtlen módon.