Ebben a bájos utcai ábrázolásban a művész megörökíti egy csendes francia faluban eltöltött pillanatot. A jelenet tele van bájos, pasztell színű épületekkel, amelyek egymás mellett állnak, építészeti részleteik gyors, kifejező ecsetvonásokkal lágyítva. A fölöttük lévő ég világos és levegős, világoskék és fehér árnyalatokkal festve, ami egy tágasságérzetet ad, amely meghívja a nézőt, hogy bolyongjon a jelenetben. Két nő és egy gyermek sétálnak lassan az úton, sziluettjeik emberi elemet adnak hozzá ehhez a festői környezethez. Monet fény- és formahasználata életet ad az utcának, melegséggel és közösségi érzéssel tölti meg—ez nem csupán látvány, hanem egy rövid pillantás a mindennapi élet ritmusára.

A kompozíció ösztönzi a néző szemét, hogy kövesse az utca lágy íveit, amelyek távoli épületek felé vezetnek, amelyek a háttérben elhalványulnak. Olybá tűnik, mintha itt megállt volna az idő; a csendes utcák történeteket ígérnek, amelyek felfedezésre várnak. Monet jellegzetes ecsetvonása, amely laza és folyékony alkalmazásával jellemezhető, dinamikus textúrát teremt, amely visszhangzik a pillanat élénkségével. A színpaletta, amely puha sárgákból, kékekből és alkalmanként élénk zöld árnyalatokból áll, egy friss és pezsdítő érzést kelt. Ez a mű a művész hagyományos realizmusból való eltérését példázza, aki inkább a fény és az atmoszféra átmeneti benyomásait öleli fel, amelyek meghatározzák későbbi munkáit—meghívva minket, hogy ne csak lássuk, hanem érezzük az utca és környéke lényegét.