Ebben a lenyűgöző tájképen két kiemelkedő szénahalmocska uralja a havas kiterjedést, egy álomszerű fagy öleli körül arany formáikat. A puha, hóval borított halmok csúcsai csodálatosan kontrasztálnak a lágy kék és szürke háttérrel, amely látszólag végtelenül nyúlik el. A művész ecsetvonásai finom mozgásérzést idéznek, a színek aprólékos rétegezése pedig vonzó játékot teremt a fény és az árnyék között; szinte érezni lehet a téli levegő hűvösségét. Néhány távoli körvonal sejteti a tanyák jelenlétét, amelyek tompa tónusai tökéletesen egyesülnek a csendes téli tájjal, majdnem meditációs vidéki életet sugallva.

A kompozíció érzelmi hatása mély; a nézőt nyugalom pillanatába szállítja, ahol a természet és az emberi szokások harmonikusan összefonódnak. A hideg színpaletta nyugalmat idéz, míg a szénahalmok arany tónusai meleget csempésznek, és kényelmes érzést biztosítanak a tél keménysége közepette. Ez a műalkotás kulcsfontosságú fordulópontot képvisel Monet karrierjében, ahol elkezdte felfedezni a fény és az időjárás hatásait a tájképeiben, végül hatással volt a jövő generációk művészeire. Mindenen megfigyelő ezt darabot felfedezheti a képzeletét vándorolva, a falusi hóesés csendjéről és szépségéről meditálva.