A Seine lágy áramlása ellenében elhelyezett kép egy szenvedélyes jelenetet rögzít, amelyen halászok merülnek el csendes elfoglaltságukban. A lágy ecsetvonások ritmust teremtenek, a csónakok elegánsan siklanak a víz felszínén, azok visszaverődése zöld és arany árnyalatokban táncol. Monet mesterien használja a fényt, hogy közvetítse a pillanat nyugalmát; a lusta nap melegséget önt a színhelyre, megvilágítva a halászokat, akik komolyan a mesterségükben merültek el. Minden figura, egyszerű öltözetben, úgy tűnik, hogy harmóniában van a tájjal, elmerülve egy időtlen vidéki életfolyamatban.

A kompozíció a néző tekintetét a csendes vizek mentén vezeti, az előtérből, ahol egy magányos halász áll, a távol levő csónakokhoz. A part vonalán végighaladva elhelyezkedő csónakok mélység-érzést adnak az összképhez, magukkal húzva minket a jelenet közepébe. A színek finom változatai, túlnyomóan földszínek és meleg arany, nyugodt légkört teremtenek, melyek eltöprengetésre és meditációra hívják a notám. Ez a mű nemcsak a természet szépségét ünnepli, hanem a halászok mindennapi életének egyszerű örömeit is tiszteletben tartja. Az impresszionista mozgalom összefüggésében ez a munkát Monet innovatív megközelítéseként ábrázolja, az elmúló pillanatok élénk azonnalisággal való megragadásával hidat teremtve a közönséges és a különleges között.