Ezt a csendes, kékes árnyalatokba burkolt fametszetet nyugodt folyóparti tájkép jellemzi, ahol gazdagon zöldellő növényzet és egy masszív fahíd finoman ível át a vízen. A távolban egy hatalmas hegy körvonala bontakozik ki, amelyet részben lágy felhők takarnak. A részletes növényzettel való ábrázolás — a magas fák lombjától a folyóparti apró növényekig — szinte érezni engedi az esti hűvös szelet és a víz halk fodrozódását.

A művész mesterien egyensúlyozza az alkotást a természet elemeinek harmonikus rétegzésével, mélységet teremtve és a néző tekintetét az előtér sötét növényzetétől a lágyan megvilágított középső rész felé, majd végül a ködös hegy háttérbe vezetve. A légkör nyugodt és befelé forduló, időtlen kontempláció érzetét kelti. Ez az 1930-ban készült mű a ukiyo-e hagyományait idézi fel, miközben egy modern árnyékolási és tónusátmeneti technikát alkalmaz, bemutatva a művész ügyességét a hagyomány és az önkifejezés ötvözésében.