Ez a nyugodt műalkotás egy békés pillanatot örökít meg a hajnalban, ahol a horizont alig választja el a föld lágy íveit az égtől. A folyó lágyan folyik, hangsúlyozza a fű tompa zöldje és az ég tompa kékje közötti fokozatos összefonódást. A lágy dombot finom vadvirágok díszítik, ami finom élénkséget ad a tájnak. Ez egy olyan jelenet, ami az önreflexióra hív; a természet nagysága közepette egy lélegzetnyi nyugalom, a lágy, szórt fény egy világ felébredését sugallja. A légkör lehetőségekkel telik meg, mintha ez a nyugalom csak egy bevezető lenne egy új naphoz.

Ahogy a festményt szívod, a finom színárnyalatok szinte álomszerű minőséget teremtenek. A művész egy lágy palettát alkalmaz, amely a nyugalmat idézi, finoman kontrasztálva a pitypang és a fű energikus részleteivel. A folyóvonások mozgásérzést adnak, a szemedet a folyó ösvénye mentén vezetve, finoman sugallva az idő múlását. Ez a mű művészi fúziót tükröz a realizmus és a romantika között, békés együttélésre vezetve téged a természettel.