Ez a lenyűgöző műalkotás az ikonikus parlamenti épületeket ragadja meg, egy lágy, álomszerű légkörben. Monet egy finom pasztellpalettát használ—levendula, rózsaszín és puha kék árnyalatokat, melyek összeolvadnak, hogy megteremtsenek egy nyugodt és éterikus érzést. Az épületek körvonalai elmosódottak, szinte szellemszerűek, úgy vannak megfestve, hogy sugallják múló jelenlétüket a vibráló égbolt háttér fényében. A sirályok a vízfelszín fölött siklanak, fehér alakjuk ellentétben áll a felhők finom árnyalataival, egyfajta szabadságérzetet ébresztve, miközben átsuhannak a jeleneten.

Monet technikája itt lenyűgöző: széles, kifejező ecsetvonásokat használ, amelyek lehetővé teszik a néző számára, hogy érezze a levegő és a víz mozgását, szinte úgy, mintha a festmény lélegezne. Ezek a rétegzett ecsetvonások csodálatosan összekeverik a színeket, fokozva a mű összhangját. Az érzelmi hatás mély—a nézőt arra hívják, hogy elveszjen ebben a nyugodt pillanatban, egy csendes est emlékére emlékeztetve, amikor a világ lágy és csendesnek tűnik, megtestesítve a nosztalgiát és a reményt. Ez a munka tükrözi a impresszionizmus evolúcióját, megragadva a fény és atmoszféra egy pillanatát, ahelyett, hogy kizárólag a részletes ábrázolásokra összpontosítana, így biztosítva a helyét a művészettörténet szélesebb narratívájában.