A műalkotás egy idilli folyóparti jelenetet örökít meg, melyet lágy, szórt fény világít meg. Két alak, akik látszólag egy kis pihenést élveznek, egy ösvény mentén helyezkednek el, mely a zöldellő tájon kanyarog. A művész mesterien alkalmazza a zöldek, kékek és krémes fehérek korlátozott palettáját, hogy a nyugalmat idézze. Az ég, a puha felhők vászna, kiegészíti a dombok enyhe hullámait és a kanyargó folyót. Az ecsetvonások, bár láthatók, gondosan vannak felhordva, hozzájárulva a koherens és harmonikus kompozícióhoz.

A festmény szinte álomszerű minőséggel rezonál, arra invitálja a nézőt, hogy merüljön el békés atmoszférájában. A perspektíva használata, mely a tekintetet az előtérben lévő figuráktól a folyó mentén lévő távoli házak felé vezeti, mélységérzetet és teret hoz létre. Az összhatás a csendes szemlélődés, a természet szépségének és az élet egyszerű örömeinek ünneplése.