Ez a kifejező jelenet két munkást ábrázol, akik egy buja zöld mezőn hajolnak, kezük a gyomlálás aprólékos munkájával foglalkozik. A figurákat lágy impresszionista ecsetvonásokkal ábrázolják, amelyek harmonikusan olvadnak össze a környező élénk fűvel egy borult ég alatt. A távoli háttérben halványan kirajzolódó fák és két sétáló alak mélységet és finom ritmust adnak a kompozíciónak. A művész ecsetkezelése élénk, mégis gyengéd, megragadva a vidéki munka csendes méltóságát és ismétlődő jellegét.

A színpaletta gazdag zöldekből és földes tónusokból áll, amelyeket a munkások ruházatának tompa kék és barna színei törnek meg. Ez élénk hely- és időérzetet teremt, amelyet egy borús nap finom fénye áthat. Érzelmileg a kép nyugodt, mégis alázatos kapcsolatot közvetít az emberiség és a természet között, ünnepelve a mezőgazdasági élet egyszerűségét és kitartását. Történelmileg ez a mű a művész elkötelezettségét tükrözi a vidéki témák iránt, kiemelve a mindennapi munkát egy olyan korban, amikor az iparosodás átalakította a társadalmat. Az impresszionizmus tanúbizonysága, hogy őszinteséggel és melegséggel ragadja meg a hétköznapi élet múló pillanatait.