Ebben a lenyűgöző műalkotásban a néző egy napsütötte tájban találja magát, amelyet élénk olajfák népesítenek be, amelyek szinte életre kelnek. Van Gogh kifejező ecsetvonása hullámos vonalakat teremt, amelyek a természet ritmusát utánozzák; az olajfák csavarodott törzsei úgy forognak és mozognak, mintha egy enyhe szellőben lennének, míg a leveleik csillogó ékszerek módjára táncolnak a ragyogó sárga ég alatt. A nap magasan ragyog, egy fénylő gömb, amely kedves meleget bocsát a jelenetbe, ezzel optimizmust és az élet ígéretét adva neki. Szinte úgy tűnik, mintha a nap közvetítené energiáját a fák felé, szimbiotikus kapcsolatot hozva létre a föld és az ég elemei között.

A színpaletta meglepő, de harmonikus; a ragyogó sárgák és zöldek dominálnak, amelyeket lágy kékszínek kiemelnek a távoli hegyekben. Minden árnyalat merész és kifejező ecsetvonásokkal van felhordva, amelyek arra ösztönzik a nézőt, hogy közelebb lépjen, és felfedezze ezt a ragyogó környezet minden kis zugát. A vonalak és formák szabálytalansága hozzájárul a darab szenvedélyes érzelmi hatásához; szinte hallani lehet a levelek susogását és érezni a bőrön a meleg napfényt. Ez a műalkotás nem csupán olajfák ábrázolása, hanem a természet életerejének ünneplése, amely tökéletesen összefoglalja Van Gogh zsenialitását, hogy a szokványt rendkívüli élményekké alakítsa.