Ez az akvarell egy orientalista tájkép lényegét ragadja meg; egy napfényes látvány tárul elénk, tele élettel és mozgással. A művész ügyes keze a laza, mégis pontos ecsetvonásokban nyilvánul meg. A kompozíció vízszintes sávokra oszlik: egy homokos talajú előtér és egy tükröződő vízfelület, egy középső sáv zöld növényzetből és figurákból, valamint egy távoli, ködös hegyekből álló háttér. Az égbolt, a tompa tónusok vászna, egy meleg, valószínűleg felhős napot sugall.

A művész mesterien használja a földszínek és a lágy kékek korlátozott palettáját, megteremtve a nyugalom és a nosztalgia érzését. Az összkép a Kelet romantikus varázsát idézi, a titokzatosság és az időtlen szépség helyét. Mintha szinte hallanád a víz enyhe csobogását és a munkások mormogását, akiket a színek és a fény csendes szimfóniája vonz. A műalkotásban az egyszerűség és a béke aurája uralkodik. Ez kivételes tájképpé teszi.