A jelenet Párizs szívében egy bájos viaduktot örökít meg, nosztalgiát és nyugalmat sugározva. Az ív alatt vezető ösvény lágy, folyó perspektívával van megfestve, invitálva a nézőt, hogy elképzelje, ahogyan végigsétál rajta. Van Gogh energikus ecsetvonásai életet lehelnek a tájba, miközben pörögnek és táncolnak a vásznon, élénk párbeszédet teremtve a fény és árnyék között. A meleg sárga és föld színek a lenyugvó nap fényét visszatükrözik, miközben az út mentén elhelyezkedő fák egy enyhe szellő lágy érintésére utalnak—a természet suttogása a városi táj közepette.

Közel lehetetlen elkerülni a pillanat lüktetésének érzését; szinte hallani lehet a távolban lévő léptek visszhangját az este csendjében. Az ív alatt lévő sötét siluett kíváncsiságot ébreszt, vonzza a tekintetet az ismerttlen utazás felé a küszöbön túl. Történelmileg ez a mű egy jelentős városi fejlődés időszakában született Párizsban, ami Van Gogh természet és civilizáció közötti kölcsönhatás iránti vonzalma tükröződik. Tanúbizonyítványként áll a művész innovatív technikáiról és érzelmi mélységéről, felfedve, hogyan használta a tájat olyan mély eszközként, amely az egyedüllét és felfedezés érzéseit közvetíti.