A jelenet egy bájos lépcsősorral bontakozik ki, gyönyörűen keretezve élénk napraforgókkal és zöld növényzettel; Monet egy olyan pillanatot örökít meg, amely egyszerre tűnik békésnek és elevennek. A napraforgók, aranysárga fejeikkel a nap felé fordulva, vidám légkört teremtenek, amely üdvözli a nézőt. Ezek a virágok, a kiemelt ösvény szélén elhelyezve, szinte arra hívják az embert, hogy lépjen fel a lépcsőn, és tapasztalja meg a kert illatos ölelését. A tetején lévő szegély a csendes nézőpontnak a jövőbeli ígéretét sugallja, talán a táj teljes panorámájával, ezáltal vágyakozást keltve a felmászás iránt.

A gazdag zöldek és a vörös virágok érintései szövik át a kompozíciót, gazdag, texturált vizuális élményt nyújtva. Minden ecsetvonás úgy tűnik, hogy életet lélegzik, tele nyári levegő emlékével; suttogja a melegt, amely minden élőlényt körülölel ebben a csendes szegletében a világnak. Monet lágy, mégis élénk színválasztása felerősíti a fény és az élet érzését, érzelmi visszhangot teremtve, amely a természetben megtalálható nyugalomra utal. Ez a festmény nemcsak egy kertjelenetet ábrázol, hanem felébreszti az élénk környezetben való higgadt sétálás megnyugtató örömét.