A jelenet gyengéd nyugalommal bontakozik ki; az égbolt, a kékek és krémek finom átmenete, kora reggelt vagy késő délutánt sugall. Egy félhold lebeg éteri módon, lágy ragyogása visszatükrözi a jelenet csendjét. Előtérben egy hosszú, kecses csónak, egy kaik, uralja a kompozíciót, sötét formája a világosabb vízzel kontrasztban van. A csónak tele van figurákkal, némelyik evez, mások látszólag utasok, életet és mozgást adva az egyébként álló képnek. A háttérben a ködből építészeti utalások tűnnek fel, magas minaretekkel és kupolákkal, amelyek ikonikus városképre utalnak. A víz visszaveri a fenti jelenetet, szinte mint egy álom.