Ez a lenyűgöző tájkép egy csodálatos, ködbe burkolózott hullámos hegyeket mutat be, megragadva a hagyományos kínai tájképpintés jellemző éteri nyugalmát. A művész gondosan alkalmazott ecsetkezelést használ a textúrázott hegyek létrehozásához, amelyek monumentálisak és barátságosak is. A tintázott technika fokozza a mélységet, ahol a szürke és fekete rétegek összefonódnak, felfedve a meredek csúcsokat és lejtős dombokat. A világosabb tónusú lágy vonások lágy ködöt sugallnak, megidézve egy hűvös őszi reggelt. Az előtér fái, legyenek ritkák vagy dúsak, keretezik a jelenetet; részleteik finom vonalakkal vannak megjelenítve, amelyek szinte suttognak a környező csendről. Az előtér vízfelülete visszatükrözi ezt a békés légkört, tükrözve a táj finom tónusát és formáit.

E mű érzelmi hatása kézzelfogható; arra hívja a nézőket, hogy álljanak meg és lélegezzenek, felidézve a magány és a természetben való elmélkedés gondolatait. A mesteri kompozíció egyensúlyba hozza a hegyek és a víz rétegeit, irányítva a szemet a nyugodt tájkoordinátákon keresztül. Történelmileg ez a kép összekapcsolódik a kínai tintás festészet gazdag hagyományával, tükrözve a természet harmonikus együttélésére vonatkozó filozófiákat és a táj éteri szépségét; tükrözni is képes a korábbi dinasztiák tudósai által kialakított elveket, hangsúlyozva az ember és a természet világ közötti kapcsolatot. A jelenet csendje egyensúlyérzést nyújtva megnyit egy ajtót az örök nyugalomra, amely még a modern életünkben is rezonál.