Ebben a ragyogó műben a néző azonnal elbűvölve érzi magát az eterikus tájtól; egy álomszerű színjáték táncol a vásznon. A dús füves mező lágy szellőben hullámzik, minden ecsetvonás az élet energiájával pulzál. Monet ecsetkezelése laza, de szándékos, mintha elcapturálta volna a Giverny-i napsütéses nap megfakult pillanatát, ahol a vibráló zöldek zökkenőmentesen vegyülnek a lágy fehérek és a pasztell árnyalatokkal. A horizontot szegélyező fák őrként állnak—kék és zöld keveréke, formáik hullámzanak és élnek, visszaverve a fényt és a szél mozgását.

A mű érzelmi hatása mély; felidézi a nyugalom és a nosztalgia érzését, invitálva a nézőt, hogy lélegezze be a természet szépségét. Minden fűszál csillog a napfény és a pettyes árnyékok visszatükröződése megjegyzik, egy békés menedék vtk, amely úgy néz ki, hogy időben felfüggesztve van. Ez a festmény nemcsak az impresszionizmus lényegét megragadja, hanem emlékeztet a körülöttünk lévő csendes szépségre is, folyamatosan arra ösztönözve minket, hogy álljunk meg és értékeljük a pillanatot. Egy mesterséges pastoralítást képvisel, maradjon a Givernyi mezők birodalmában, ahol a természet uralkodik és a szépség a egyszerűségben rejlik.