A műalkotás egy békés jelenetet rögzít egy itatónál, amelyet egy látszólag felhős nap lágy, diffúz fénye ölel át. A művész ügyesen alkalmaz egy visszafogott színpalettát, domináns szürke, sárgászöld és lágy barna tónusokkal, hogy a nyugalom és a derű érzését idézze elő. A kompozíció kiegyensúlyozott, a víz a felette lévő eget tükrözi, zökkenőmentes átmenetet teremtve az elemek között.

A művész technikája egy lazább, festői stílust részesít előnyben, látható ecsetvonásokkal, amelyek textúrát és mélységet adnak a jelenetnek. A különböző barna és fehér árnyalatokban ábrázolt tehenek kiemelkednek a zöldellő növényzet és a tükröződő víz hátteréből. A távoli horizont egy tágabb tájat sejtet, arra invitálva a nézőt, hogy a közvetlen előtér mögötti kiterjedést képzelje el. Az összhatás a békés megfigyelésé, egy csendes pillanat, amelyet a természet ölelésében kaptak el. A lágy atmoszféra, a lágy fény és a tehenek pihent tartása mind hozzájárulnak a szelíd megelégedés érzéséhez.