A műalkotás úgy bontakozik ki, mint egy élénk álom, a színek és formák buja kárpitja. A szem azonnal a zöldellő tájra vonzódik; a mélyzöldek bősége, amelyet a lombozat élénk sárgái és az ég kékje tarkítanak, az örök nyár helyét sugallja. Egy kanyargós ösvény hívja a nézőt mélyebbre a jelenetbe, ahol két páván őrködik, irizáló tollazatuk megragadja a fényt; szinte szimbolikusnak tűnnek, talán a szépséget vagy a hiúságot képviselik a zabolátlan környezet hátterében. A festmény kompozíciója szándékosan lapos, ami a művész stílusának sajátossága, és valóságérzetet kölcsönöz a jelenetnek. A művész ecsetvonásai merészek és kifejezőek, vastag, látható vonásokkal, amelyek tapintható textúrát hoznak létre a vásznon. A színek használata különösen feltűnő, a kontraszt és a vizuális érdeklődés megteremtésére használt komplementer tónusokkal. A háttérben utaló naplemente meleg tónusai és a vegetáció élénk zöldje az egész harmóniáját teremti meg.