Ez az élénk nyomat egy kiterjedt vidéki tájat ábrázol, ahol a buja zöld teamezők lágyan terülnek el egy távoli hegylánc felé, élénk kék ég alatt, vékony felhőkkel. A perspektíva egy kanyargós földutat követ, amely átszeli a termékeny földeket, ahol egy kis alak lovat vezet, békés kapcsolatot sugallva a természettel és a vidéki mindennapokkal. A művész éles vonalakat és finom színátmeneteket alkalmaz a mélység megteremtéséhez, élettel töltve meg a mezők és fák természetes textúráit egy gondosan részletezett, harmonikus kompozícióban.

A fény és árnyék lágy játéka táncol a terepen, kiemelve a föld finom hullámzását és a növényágyások finom mintázatait. A távoli hegyek és egy magányos vitorlás a csillogó tengeren költői tágasságot és nyugalmat kölcsönöznek. Ez a fametszet a 20. század eleji japán tájképfestészet kifinomult példája, amely hagyományos ukiyo-e technikákat ötvöz modern érzékenységgel, ünnepelve a japán vidéki táj szépségét és békéjét.