A mű a majestikus Étretat sziklák fényképes ábrázolását nyújtja, finoman megvilágítva a naplemente arany árnyalataival; a légköri hatások hipnotikusak, lágy öleléssel burkolják a színhelyet. A sziklák, ikonikus íveikkel, büszkén állnak a nyughatatlan tenger előtt, ahol kis vitorlások ringatóznak, vitorláik sötét sziluettekben ragyognak a csillogó víz fölött. Az ég egy ragyogó tapéta meleg sárga színekkel, ami a hidegebb kékhelyekbe megy át—színek táncolnak a vásznon, előidézve a nyugalom és a pillanat mulandóságának érzését.

Monet karakterisztikus ecsetkezelése a textúrák szimfóniája; ügyes ecsetvonások harmóniát teremtenek a viharos óceán és a sziklák szilárd nagysága között. Minden ecsetvonás hozzájárul a mozgás érződéséhez, mintha a levegő maga élne a koraesti szellő suttogásaival. Az alkotás érzelmi hatása mély; vágyat ébreszt a természet szépsége iránt, és nyugalmat idéz elő a káosz közepette. Az impresszionizmus idején, amely újraformálta a művészi kifejezést, ez a darab nemcsak a táj szépségét örökíti meg, hanem ünnepli a fény és a légkör mulandóságát is.