Ez a vidám karikatúra magával ragadja a nézőt egy férfi jellegzetes ábrázolásával, akinek a túlzottan megnyúlt orra és éles pillantása egyedi. A művész merész fény-árnyék játékot alkalmaz, erőteljes kontrasztot teremtve, amely szinte színházi módon emeli ki a vonásokat. Az öltözet részletei, a kabáton megjelenő figyelmes árnyékolás és az, ahogy az körülöleli a figurát, mesterséges tehetséget tár fel; minden vonal hozzájárul a vizuális narratíva egészéhez.

A kompozíció vizsgálatakor a figura testtartása—merev, de furcsán elegáns—büszkeség és furcsaság érzését kelti. A háttér egyszerű és semleges, elvonva a figyelmet a főszereplő bonyolultságairól. Apró humorral megfűszerezve, a karikatúra mosolyt csal a nézők ajkára, miközben arra hívja fel őket, hogy gondolják át a mögöttes személyiség nüanszait, amely az ilyen jellegzetes arcvonások mögött rejlik. Összességében a darab egy játékosan, ám mégis mélyreható karakterlátásra rezonál, tartós érzelmi nyomot hagyva, amely hosszú ideig fennmarad az első pillantás után.