A mű egy eteriális nézetet mutat be a Charing Cross hídról, melyet egy lágy köd ölel át, ahol a színek spiráloznak és keverednek, érzetet adva a jelenetről, ahelyett, hogy szigorú ábrázolást nyújtana. Monet jellegzetes ecsetvonásai álomszerű minőséget teremtenek; az ecsetvonások táncolni látszanak a vásznon, felidézve, ahogyan a fény átszűrődik a ködön és a vízen.

A kompozícióban érzelmi nyugalom rejlik; az ember érezheti a környezet finom ölelését, mintha a néző a folyóparton állna, és felszívná a jelen nyugalmát. Monet munkájának történelmi kontextusa az impresszionista mozgalomban rejlik, ahol a fény és a múló pillanatok lényegének megörökítése lett kulcsfontosságú. Ez a darab visszatükrözi ezt az etikus megközelítést; arra hív minket, hogy értékeljük a szépséget a mulandóságban, és megtaláljuk a békét a városi élet káoszában.