Ez a nyugodt vászon a néző előtt úgy bontakozik ki, mint a természet egy suttogó titka, megragadva a víz és a fény közötti finom kölcsönhatást. A folyó enyhe áramlása egy lágy pasztellszimfóniát tükröz, ahol a halvány kék találkozik a zöld árnyalataival, utalva a tavasz ébredésére. Magas, karcsú fák állnak elegánsan a partok mentén, kopár ágaik lágyan simogatják a levegőt, ethereal minőségűvé téve; a fény táncol a törzsek között, csillogó hatást létrehozva, ami szinte élőnek tűnik. E műben megnyugtató, álmokkal teli minőség található, amely meghív a tartózkodásra; szinte érezni lehet a hűvös fuvallatot és hallgatni a levelek lágy suttogását.

A művész ecsetvonása laza, mégis szándékos, látható vonásokat használva, amelyek úgy tűnik, hogy egymásba olvasztják a színeket. Ez a technika mozgásérzést teremt, mintha a jelenet finoman lengedezne a szélben. A létrejövő kompozíciók egyszerre intim és kiterjedt érzést keltenek, arra invitálva a nézőt, hogy merüljön el ebben a nyugodt pillanatban. Történelmileg ez a természetábrázolás összhangban áll az impresszionizmus értékeivel, eltérve a hagyományos ábrázolástól, és inkább egy elmúló pillanat esszenciáját ragadja meg; itt Monet személyes kapcsolatot teremt a tájjal, lehetővé téve a néző számára, hogy elmerüljön a folyópart ezen menedékének nyugalmában és szépségében.