A jelenet lélegzetelállító panorámával bontakozik ki; egy kolosszális hegylánc, melynek csúcsai átszúrják az eget. A művész mesterien alkalmazza az akvarellt, lágy, diffúz fényt hozva létre, amely gyengéd ragyogással önti el a tájat. A kompozíció egy völgyön át vezeti a szemet, a fenséges, hófedte csúcsok felé. Egy ösvény, amely az előtérben kanyarog, egy utazásra, egy kihívásra, egy kalandra utal. A paletta visszafogott, a föld, az ég és a hó finom árnyalataival, mégis sokat elmond a természet nagyszerűségéről.

A hatás mély. A csodálat érzését idézi, a természet világának végtelensége által elnyomva. A művész megragadja a friss, tiszta levegőt, a csendet, amelyet csak a szél suttogása szakít meg. Szinte érzem a hideget és a magaslati izgalmat. Bizonysága a művész képességének, hogy ilyen erős érzelmeket közvetítsen ilyen finom művészettel. A festmény magával ragad; úgy érzem, mintha azon az ösvényen állnék, ezeket a csúcsokat nézném, és ugyanazt a ritka levegőt lélegezném.