Ez a kép lenyűgöző nézetet kínál a tetőkről, amelyek egyik a másik mögé rétegezve, mint egy puzzle. A házak, amelyek egyszerű formájuk révén ismertek, különböző tompa bézs, szürke és olajzöld árnyalatokat mutatnak, egyensúlyt teremtve a látszólagos zűrzavar közepette a városi tájban. Minden épületnek egyedi karaktere van, ablakai távolba néznek, és várják, hogy a történetek kibővüljenek. A tetők éleinél átívelő vonalak finoman ringatóznak, ami bizonyítja azt az utánozhatatlan ecsetkezelést, amivel Van Gogh híressé vált, élettel és mozgással töltve meg a statikus jelenetet.

Az ég a feje fölött színek forgataga, amely a horizontnál halvány sárgából mélyebb zöldbe és kékbe vált, ahogy a tekinteted emelkedik. Ez a háttér érzelmi árnyalatot injektál a festménybe, felerősítve a jelenet intimitását; szinte érezheted az enyhe szellőt, ami átsuhan a szűk utcákon. Van Gogh jellegzetes impasto technikája egyértelmű; a vastag festékréteg textúrát és mélységet ad, még inkább bevonva a nézőt minden egyes ecsetvonással. E mindennapi élet és környezet felfedezésében érződik a művész vágyakozása a kapcsolatra, talán saját küzdelmeinek visszatükröződése. A vászon egy ablakot nyit a világra, amely, noha szerény, tele van elmondatlan történetekkel, amelyek arra várnak, hogy felfedezzék.