A műalkotás a természet nyers erejét ragadja meg; a viharos ég egy rusztikus táj felett tornyosul, amelyet egy vízimalom ural. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot a közeledő vihar ábrázolására, sötét, örvénylő felhőkkel, amelyek élesen kontrasztban állnak a jelenet világosabb területeivel. Érzem a vihar előérzetét; a természet hatalmával szemben a csodálat és a sebezhetőség érzését. Az előteret a malom uralja, amelynek vízereje a vad környezetben az ipart és az emberi jelenlétet sugallja.

A kompozíció a messzi, ködös horizontról a malom és a környező növényzet bonyolult részleteihez vonzza a tekintetet, mindezt aprólékos részletességgel. A színpaletta visszafogott, a földszíneket a malom tetőjének tüzes vöröse hangsúlyozza. Ez egy olyan jelenet, amely egy olyan időszakról beszél, amikor az ember közelebb élt a harmóniához, és néha konfliktusban, az elemekkel.