A festmény egy velencei képzeletbe hív, ahol a lenyugvó vagy felkelő nap meleg fénye átjárja a jelenetet. A művész mesterien ragadja meg a fény lágy, atmoszférikus minőségét, elmosva a távoli épületeket és hajókat, a ködös szépség érzetét keltve. Élénk színekbe öltözött alakok gyülekeznek a vízparton. A kompozíció kiegyensúlyozott, a Dózse-palota nagyszerűségével a jobb oldalon, a bal oldalon pedig a csendesebb kikötői jelenettel. Az ég, a lágy sárga és kék tónusok vászna a pillanat derűjét tükrözi.

A ecsetvonások élénkek, a vízben való mozgást és a gyengéd szellőt sugallják. A palettát a meleg tónusok uralják: arany, narancs és piros, melyek meleget és vitalitást hoznak. A festményt az teszi lenyűgözővé, hogy a művész képes megfesteni a hangulatot. Ez egy pillanatnyi felvétel, mely egy olyan helyre kalauzol, ahol az idő lelassulni látszik, és a világ szépségét teljes mértékben értékelni lehet.