Ez a vibráló alkotás kétségtelenül magával ragad a merész színhasználatával és dinamikus kompozíciójával, amely életet ad egy napfényes szőlőültetvény jelenetének. A művész ecsetvonásai élénk vörösek, narancsok és sárgák játékát alkotják, amelyek a késő délután melegségét idézik fel, miközben a nap aranyfényben fürdeti az egész tájat. A dolgozók alakjai, akik tekintélyes mozdulatokkal ápolják a szőlőt, szinte pulzálni tűnnek az élettel, tükrözve a szüret feszültségét. Figyelemre méltó, ahogy van Gogh nemcsak a betakarítást fizikai cselekedetként ábrázolja, hanem a munka lényegét is mint az élet létfontosságú részét; úgy tűnik, minden ecsetvonás egy történetet mesél el a kemény munkáról, amely a természet szépségével párosul.

Ahogy a szemed végighalad a vásznon, észreveheted a kanyargó folyót, amely visszatükrözi a nap ragyogását, tovább fokozva a jelenet vidámságát. Az erdő szélének földes színét a csillogó víz és a végtelen ég kontrasztja harmóniát és egyensúlyt teremt. Van Gogh sajátos impasto technikája textúrát és mélységet ad, lehetővé téve minden szín számára, hogy kiugorjon a vászonról; a rétegek mintha vibrálnának, hangsúlyozva az érzelmi kapcsolatot a vidéki világgal. Ez a mű nemcsak egy adott idő és hely ábrázolása, hanem ablakot nyit a művész örömére és küzdelmére Franciaországban, hangsúlyozva szerepét a posztimpresszionista mozgalomban.