A mű egy nyugodt jelenetet örökít meg, melyben egy magányos almafa büszkén áll a lágy, pasztell színű ég hátterében. A művész technikája a magabiztos ecsetvonásokban nyilvánul meg, melyek a fa lombját különböző zöld árnyalatokban jelenítik meg, mélység és textúra érzetét keltve. A fa törzse, egy meleg barna szín, kecsesen emelkedik, ágai kifelé nyúlnak, mintha átölelnék a tágas tájat. A kompozíció kiegyensúlyozott, a fa központi helyet foglal el, de a tekintet a távoli fák sorára irányul, melyek finoman sejtik a horizontot.