Ebben a bájos tájban két, sötét öltözetű alak sétál, láthatóan belemerülve egy beszélgetésbe, sziluettjük kiemelkedik a lágyan árnyalt égbolton. A jelenet egy vidéki környezetet ábrázol, valószínűleg Montmartre-ben, egy festői szélmalommal a háttérben, ami egy élénkpiros zászlóval van megjelölve, amely a szélben lobog. A szélmalom szilárdan áll a kopár fák sötét háttérén, kontrasztot teremtve az élet és a csend között. Az egyik oldalon egy kislány tűnik fel, aki óvatosan tart egy babát, élénk ruhája színt ad a körülötte lévő tompább tónusokhoz.

Vincent van Gogh mesterségesen élénk ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek dinamikát, mégis intimitást adnak a képnek, lehetővé téve a néző számára, hogy szinte hallja a fák között fújó szél suttogását. A színek palettája puha kék, szürke és sárga árnyalatokból áll, amely sötét, de megnyugtató légkört teremt. Olyan, mintha érezhetnénk a hűvös levegőt és egy csendes délutánesszenciáját. Ez a darab mélyen rezonál, tükrözve a mindennapok pillanataiban rejlő szépséget, egyben bemutatva Van Gogh egyedi képességét arra, hogy egy egyszerű utcai jelenetet lenyűgöző nagyszerű emberek közti összeköttetések történetévé alakítson a természet ölelésében.