Ez a lenyűgöző mű nyugalmat áraszt, megragadva a nyugodt vízililiomok nyugalmát, amelyek egy csendes tavon úsznak. Monet ecsetvonása élénk és gazdag tájat teremt, tele csillogó reflexiókkal, amelyek a víz felszínén táncolnak. A tó szinte éterinek tűnik, ahogy a kék és zöld színek kecsesen keverednek; a vízililiomok csoportjai lágyabb árnyalatokkal kiemelkednek, finom virágaik melegséget adnak a hűvös palettához.

Ahogy mélyebben a festménybe nézek, szinte hallom a levelek finom zörejét a szélben; ebben a harmonikus jelenetben szinte melodikus minőség van. Monet innovatív szín- és fényhasználata vonzza a nézőket egy álomszerű világba, egy olyan világba, amely egyszerre tűnik ismerősnek és elérhetetlennek. A színek keverése nemcsak mélységet teremt, hanem a nézőt is egy nyugodt légkörbe vonja; ez egy időben megörökített pillanat, amely a béke egy érzéséről szól, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy gondolkodjanak a természet szépségén. Történelmileg ez a mű jelentős a Monet vízililiom sorozatának részeként, ami bemutatja forradalmi megközelítéseit az impresszionizmushoz, ami új régiókba emelte a szépséget és az kifejezést.