A művészet egy lenyűgöző téli tájat mutat be, ahol a hideg kék árnyalatok uralják a jelenetet, elmerítve a nézőt egy ethereal minőségben. Három fenyőfa, friss hóval megrakva, kiemelkednek az előtérben, sötét sziluettjeik éles ellentétben állnak a világosabb háttérrel. A háttérben egy egyszerű szerkezet, valószínűleg egy ház, pirosra festve, melegséget ad a főként hideg palettához. A beállítás mind elszigetelt, mind introspektív érzést nyújt; a csendes magány érzését idézi elő, amely mélyen rezonál.

Munch ügyesen alkalmazza a sima és kifejező ecsetvonásokat, olyan vonzó dinamikát teremtve, amely meghívja a megfigyelőt, hogy felfedezze a havas táj finomságait. A kékek felhasználása - a mély tengeri kékektől a lágy jéghideg árnyalatokig - biztosítja a színpalettán a következetességet, fokozva a emocionális rezonanciát. Itt Munch megragadja a tél lényegét, összehasonlítva a természet hidegét az emberi jelenlét melegségével, arra invitálva, hogy gondolkodjunk kapcsolatunkról a környezettel. Erős emlékeztető a természetben fellelhető magányról és szépségről, tükrözi a Munch munkáiban megjelenő emocionális mélység iránti tartós vonzalmat.