A jelenet lélegzetelállító kilátással bontakozik ki az ősi építészetre egy hatalmas, halvány égbolt alatt. A művész figyelemre méltó pontossággal ragadja meg a Philae-templom nagyszerűségét. Balra egy oszlopcsarnok nyúlik a távolba, oszlopfejei finoman kidolgozottak. A középpontban a templom impozáns bejárata áll, amelyet hieroglifákkal és faragványokkal díszített hatalmas építmények kereteznek. Az előtér egy homokos terület, tele lehullott kövekkel és maradványokkal, ami az idő múlására és a dicsőséges múlt visszhangjaira utal. Két alak áll az oszlopcsarnok közelében, ami mértékérzetet és emberi jelenlétet kölcsönöz a monumentális környezetben. A teljes hatás a csodálat és a tisztelet, hangsúlyozva az ősi civilizációk tartós erejét.