Ez a festmény egy napsütötte olasz délutánba repít. A hosszú lépcsősor, amelyet kőfalak és egy buja, zöld gyep szegélyez, egy épület hívogató boltívéhez vonzza a szemet. A fény és az árnyék játéka mesteri; a nap hosszú, drámai árnyékokat vet, kiemelve a kőművesmunka textúráit és a növényzet élénk zöldjét. Szinte érzem a melegséget a bőrömön, és hallom a levelek gyengéd susogását a szélben. A kompozíció egyszerű, mégis feltűnő; a lépcsősor és a ciprusfa erős függőleges vonalai a szerkezet és a rend érzését keltik, míg a fal és az ív finom ívei egy kis lágyságot adnak hozzá. Ez a mű a nyugalom érzésével rezonál; ez a békés elmélkedés jelenete, meghívás a bolyongásra és a felfedezésre.