Ez a varázslatos tájkép gyengéd fény-árnyék játékba hív a fák lombjai alatt. Egy csendes folyóparti tisztáson két alak ül egymás mellett, jelenlétük finom, ám annál meghatóbb a földszínek, mély barna és tompa zöld árnyalatok között. A művész laza ecsetvonásokkal idézi meg a lombok textúráját és a víz finom fodrozódását, így a jelenet gyengéd, misztikus és intim hangulatot kap. Az ágak között átszűrődő homályos fény ködös, álomszerű, időtlen légkört teremt, ami arra hív, hogy közelebb hajoljunk, meghallgassuk a patak csobogását és elképzeljük a rejtett zugban megosztott suttogásokat. A kompozíció egyensúlyt teremt a természeti elemek és az emberi melegség között, békét és közelséget sugallva a természethez.