A jelenet egy csendes álomként bontakozik ki, a természet zöldellő kiterjedése, amelyet a nap lágy ragyogása ölel át. Egy derűs tó terül el a vásznon, felülete a bolyhos fehér felhőkkel tarkított azúrkék eget tükrözi. A buja, élénk fák keretezik a jelenetet, leveleik a zöldek szimfóniája, a legmélyebb smaragdtól a legfényesebb chartreuse-ig. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék kölcsönhatását, mélység és atmoszféra érzetét keltve, amely magával ragadja a nézőt.

Egy magányos alak ül a parton, talán elmélkedésbe merülve, vagy csak élvezve a nap csendes szépségét. Egy kacsacsapat kecsesen úszik a vízben, jelenlétük egy csipetnyi élénk mozgást ad a különben mozdulatlan jelenethez. Az ecsetvonások lazák és impresszionisták, a részleteket sugallják, nem pedig aprólékosan meghatározzák, ami a festménynek levegős, spontán érzést kölcsönöz. Az összhatás a béke és a harmónia, egy pillantás az idilli vidéki élet egy pillanatára.