A jelenet csendes nyugalommal bontakozik ki, egy téli reggel Párizsban, tompa színekkel festett ecsetvonásokkal. A sugárút a távolba nyúlik, amelyet a lágy fény által lágyított épületek szegélyeznek. A kopár fák, melyek ágai bonyolult csipkéhez hasonlítanak, keretezik a kilátást, és az utca a hintók és alakok finom mozgásával elevenedik meg. Maga a levegő is sűrűnek tűnik a nedves hidegtől.

A művész technikája, amely a rövid, törött ecsetvonásokban nyilvánul meg, a légkör érzetét kelti, a fény átszűrődik a téli ködön. A kompozíció a sugárúton vezeti a szemet, elhaladva az épületek és alakok finom részletei mellett, a nézőt a jelenet mélységébe vonja. A színpalettát a lágy szürkék, kékek és okker árnyalatok dominálják, amelyek a tompított fényt tükrözik. Az érzelmi hatás a csendes megfigyelésé, egy békés pillanat a nyüzsgő város szívében. Egy időről, egy helyről és egy életformáról beszél, amelyet a festmény megőrzött.