A jelenet csendes intenzitással bontakozik ki – három alak ül a parton, és a látszólag végtelen tengerre néz. A kompozíció lapossága, ami a művész stílusára jellemző, a csend érzetét kelti; a tenger a zöld kiterjedt, megszakítatlan síkja, amely tompa tónusú éggel találkozik. Egy figurát egy sárga napernyő véd, ami egy kis színt és egy kis rejtélyt ad. A másik kettőt a napfény áztatja, formáikat egyszerű, tömör színblokkok határozzák meg. A művész merész színek és egyszerűsített formák használata feltűnő.

A műben a rekreáció érzése rejlik, a pillanaté, ami az időben megragadt, a figurák háttal a nézőnek, arra invitálva minket, hogy osztozzunk a szemlélődésükben. A kompozíció kiegyensúlyozott, a horizontvonala a tengert és az eget szinte tökéletesen középre helyezi, ami a szemet barangolásra csábítja – szinte hallom a hullámok lágy csobogását, és érzem a meleg szellőt.