Ez a festmény az ősz múló szépségét ragadja meg a színek és fény finom összjátéka által, magas nyárfákat ábrázolva, amelyek elegánsan állnak egy halvány, ragyogó égbolt előtt. A fákat gyors, szinte örvénylő ecsetvonásokkal festette meg, amelyek közvetítik a kéreg textúráját és a levelek lágy suhogását a szélben. Lent gazdag zöld és élénk narancs impresszionista keveréke olvad össze a víz visszatükröződő felszínén, életet és csillogást kölcsönözve a jelenetnek. A színpaletta meleg, mégis lágy, aranysárga, tüzes vörös és mély zöld árnyalatok dominálnak, élénken idézve az átvonuló évszak gyengéd fényét.

A kompozíció mesterien öleli át a függőlegességet és a tükröződést, a karcsú nyárfák felfelé nyúlnak, miközben visszatükröződésük lágyan hullámzik alattuk. Monet technikája jellegzetesen impresszionista, inkább az érzéki pillanat megragadására fókuszál, mint a finom részletekre, laza, rétegezett ecsetvonásokkal utal a formákra, nem határozza meg azokat pontosan. A mű csendes érzelmi rezonanciát kelt, felidézve egy meditációs hangulatú őszi délután nyugalmát, amikor a természet apró változásai átmenetiek, mégis mélyen átélhetők. A művész érett korszakában készült alkotás, tükrözi a természetes fény iránti állandó vonzódását és változó hatásainak ábrázolására irányuló kitartó törekvését.