Ez a kifejező tájkép egy csendes útra invitálja a nézőt, amely lágyan kanyarog egy békés folyó mellett. A kompozíciót a bal oldalon magas, vékony nyírfák uralják, sötét lombjuk éles kontrasztot alkot a lágyan felhős éggel. Egy magányos alak, egyszerű ruházatban és egy kis csomaggal, halad a földes úton, finom narratív elemet adva a mindennapi élet és a természet harmóniájáról.

A művész finom ecsetvonásaival ragadja meg a fény játékát a lombokon és a vízen, folyékony, szinte impresszionista hangulatot teremtve. A tompa zöld és barna árnyalatok természetesek és kiegyensúlyozottak, míg az ég részei hűvös frissességet hoznak, ellensúlyozva az út melegét. A jelenet csendes, elgondolkodtató hangulatot áraszt — majdnem hallani lehet a levelek susogását és a folyóparti víz lágy csobogását, békés magányt és a tájjal való kapcsolatot idézve. Ez a mű időtlen pillanatnak tűnik, a vidéki élet nyugalmával és a természet lágy erejével feszülten.