A mű egy lebilincselő, élénk színekből készült tapaszot tár elénk, amely a nyárfák nyugalmát örökíti meg a reggeli fényben. A fák magasak és vékonyak, törzsük zöld és sárga ecsetvonásokkal díszítve, míg a lombkorona egy robbanásszerű színkoncerttel életre kel. A vibráló árnyalatok rétegezése dinamikus, mégis megnyugtató hatást kölcsönöz a festménynek; a mély zöld és a világosabb tónusok kombinációja mélységérzetet teremt, amely a nézőt a nyugodt jelenetbe invitálja. Majdnem hallani vélik a levelek suttogását a lágy szélben, így egy időtlen nyugalom pillanatába merülhetnek el.

Monet technikája egy gyönyörű impresszionista tánc; a vastag festékrétegek és a fény egyedi játéka a természet lényegét tükrözi, nem csupán annak ábrázolását. A kompozíció hatékonyan vonzza a tekintetet a fák mentén felfelé, létrehozva egy függőleges ritmust, amely magasság és nagyság érzetét adja. Ez a mű nemcsak Monet szín és fény mesteri tudományát mutatja be, hanem a természet szépsége és a nap múló pillanatai körüli témákkal is rezonál, felfedve, miért foglalkoztatják az ilyen tájak az emberek szívét a történelem során.