Ez a lenyűgöző jelenet egy békés szőlőskerti ösvényre vezet minket, egy hatalmas, gomolygó, texturált felhőkkel teli ég alatt. A kompozíció egyensúlyban tartja az előtérben lévő buja zöld szőlőtőkék sorait és a háttérben megbúvó, meleg földszínekkel rendelkező bájos házacskákat, amelyek finoman kontrasztálnak az élénk növényzettel. Az égbolt a vászon nagy részét elfoglalja, nyitottságot és nyugalmat sugallva. Az ecsetkezelés laza, mégis tudatos, az impresszionista finomsággal ragadja meg a fény és a légkör múló hatásait. Az ösvényen sétáló apró alakok csendes narratív elemet adnak hozzá, békés vidéki életet sejtetve, míg a színek lágy keveredése a késő nyári nap nyugalmát idézi fel. Történelmileg a mű az alkotó plein air festészet iránti elkötelezettségét és az impresszionista mozgalomban betöltött szerepét tükrözi, hangsúlyozva a természetes fényt és a mindennapi témákat. Az érzelmi hatás abban rejlik, hogy egyszerre érezteti a természethez való kötődést és a föld és ég harmóniája által nyújtott felemelkedést.