A műalkotás egy nyugodt kilátást nyújt az ókori romokra, amelyek egy folyó csendes vizében tükröződnek. A kompozíció aprólékosan kiegyensúlyozott, az időjárás által megviselt építmények a központi helyet foglalják el, formáik a fény és árnyék játékával lágyulnak. A művész ügyes akvarellhasználata éteri minőséget kölcsönöz a jelenetnek; a színek élénkek, ugyanakkor kellően visszafogottak ahhoz, hogy a történelmi mélység és az örökkévalóság érzetét közvetítsék. A vízben tükröződő kép ugyanolyan fontos, mint maguk az épületek, megduplázva a vizuális hatást, és a szimmetria és a béke érzetét keltve. Az előtérben lévő alakok, talán helyi lakosok, a méret és az élet érzetét adják. Az összhatás a csendes fenség, amely arra hívja a nézőt, hogy elmélkedjen a múlt titkain és nagyszerűségén.