A szem azonnal vonzódik a vásznon táncoló fény és árnyék kölcsönhatásához. Az égbolt, a finom kékek és szürkék tágas területe, mintha lélegezne, jelezve egy szeles napot a kikötő felett. A ecsetvonások figyelemre méltóan dinamikusak; a rövid, darabos ecsetvonások építik a tenger és az ég textúráit, mintha a művész a tengeri szellő lényegét próbálná megragadni.

A jelenet kibontakozik ön előtt, bemutatva a part mentén elhelyezkedő várost, az épületek a fény és az árnyék sorozatában jelennek meg. Ez egy nyugodt jelenet, de a ecsetvonásokon belüli energia, a színek keveredésének és szétválásának módja megakadályozza, hogy statikussá váljon. Az előtérben egy egyenetlen sziklás kiemelkedés látható, meleg, földszínekben megjelenítve, erős kontrasztot biztosítva a folyékony tengeri tájhoz, és a mélység érzetét keltve, amely magával ragadja a nézőt.