A műalkotás egy drámai hegyi jelenetet örökít meg, ahogy a víz zuhatagként zúdul le a sziklás lejtőn; ez a nyers erő és a zabolátlan szépség szimfóniája. A művész ügyesen használja a földszínek, a zöldek és a kékek palettáját, mélységérzetet és atmoszférát teremtve. A fény és az árnyék kölcsönhatása a víz felszínén különösen feltűnő, a mozgás és a turbulencia benyomását kelti.

Szinte hallani a víz zúgását, érezni a nedves föld illatát és a hűvös hegyi levegőt. A kompozíció mesteri, a rohanó víztől a távoli, hófedte csúcsokig vonzza a tekintetet. Ez egy zsigeri élmény, amely a természet erői iránti ámulatot és tiszteletet kelt. A festmény valószínűleg a romantika korának a fenséges iránti vonzalmát tükrözi. Ez a mű a művész azon képességének a bizonyítéka, hogy megragadja a természet világának esszenciáját, és közvetítse annak érzelmi hatását a nézőre.